Megnyugtatunk mindenkit, hogy lényegében születésünk napjától folyamatosan öregszünk és ez a jelenség az élettel járó. Gyermek- és fiatal korban erről nem igen veszünk tudomást és nem is számít, hiszen el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet idősnek lenni.

Amikor látjuk nagyszüleinket, szüleinket megöregedni, akkor fogalmazódik meg bennünk az, hogy vajon mit élhetnek át akkor, amikor már nem úgy mennek a mozdulatok, mint fiatalabbként. Ha pedig az élet kegyes hozzánk, szerencsések vagyunk, akkor mi is megélhetjük az időskort, és saját elménkben és testünkön tapasztalhatjuk a kort.

Az öregedést nemcsak a szemeink körül jelentkező ráncok, az ősz hajszálak megjelenése, a kopaszodás, a bőrünk megereszkedése jelezheti, vagyis nemcsak fizikálisan mutatkozik meg az, hanem az agyunk is másképp viselkedhet. Mint köztudott, több száz milliárd idegsejt hálózza be agyunkat és minden agyi területen dolgozó idegsejt más feladatért felelős. Az idegsejtek működtetik a gondolatainkat, az érzéseinket, a belső működésünket, a mozgásunk mindegyikét. A gyermekek folyamatosan fedezik fel a maguk körüli világot, és ezzel egyidejűleg fokozatosan fejlődik idegrendszerük, amelynek segítségével egyre több mindenre lesznek képesek. Egy újszülött csecsemő agyának súlya körülbelül 350 grammnyi, és ez fiatal felnőtt korára legalább 1300 grammá hízik. A gyerekek fejlődése tehát minden értelemben óriási léptékű, de a korral is megváltozik az agy, ugyanis fokozatosan csökken az idegsejtek száma, vagyis az agy méretének csökkenése következik be. Nem arról van szó, hogy az idősebbek egyre több dolgot felejtenek el (bár kétségtelen, hogy ezt is sokan tapasztalják), hanem az idegrendszer minőségére hat ki ez a változás. Ahogy idősödünk, úgy lehet ingatagabb a mozgásunk, mert az egyensúlyunkat nehezebben tartjuk meg, a mozgás is darabosabbá, lassabbá válhat, ahogy a beszéd is lelassulhat. A mai gyors iram, amit tartanunk szükséges, sok tennivalót ad mindenkinek, emiatt már fiatalabbként is tapasztalható, hogy a rövidtávú memóriánk nem úgy teljesít, mint szeretnénk, de az idősek esetében a hosszú távú memória működhet úgy, mint fiatalon.

Aki méltósággal szeretné megélni az időskort, az tesz a fizikai egészsége mellett a mentális egészségéért. Ez azt jelenti, hogy mindig találni kell valamit, ami felkelti az érdeklődésünket, és tanulunk. Legyen az egy szakma, egy új hobbi, amibe beleássuk magunkat, de kellenek célok, amelyek életben tartják elménket, kíváncsiságunkat.

Kétségtelen, hogy az idős kor fizikai változást eredményez, de ez nem jelenti az egyértelmű hanyatlást. Ezért mindenképp tenni kell, bár el kell fogadni a korlátainkat. Az idős kor nem egyértelmű következménye a feledékenység és a demencia. Akik tesznek fittségük érdekében, azoknál a testi edzettség mellett az elme is fiatalosabb maradhat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!