A gyerkőcöknek nincs más dolguk, minthogy játszanak, megismerjék környezetüket, a világot és számos új tudást sajátítsanak el. Ez a gyerekek első éveire jellemző csak, de amint a bölcsődébe, óvodába íratjuk őket, máris többféle megfelelés elé állítjuk gyermekeinket. Az iskolai követelmények pedig folyamatos készültségre, figyelemre ítéli a gyerekeket, és a "gyermeknek lenni jó" elképzelés már nem is tűnik annyira egyértelműnek.

A még picike, édesanyjukkal otthon lévő babák és az iskolai szünetet élvező gyerekek lehetnek igazán gyerekek és elvezhetik a játék és pihenés örömét.

A bölcsőde és az óvoda ugyanúgy megköveteli a gyerektől a szabálytartást. Az óvodapedagógusok, kisgyermeknevelők által irányított foglalkozások ugyanúgy megterhelik a kicsi gyerekeket, mint ahogy mi, felnőttek is egész nap szabályokat betartva viselkedünk és dolgozunk. Feladatokat kell ellátniuk minden oktatási és nevelési intézményben, és bár a bölcsődében és az óvodában még a legjátékosabb keretek között zajlik mindez, mégis nagy odafigyelést igényel a pici gyerekektől. Mire a szülő a gyermekéért megy, elképzelhető, hogy olyan fáradtan viszi haza, mintha egész nap dolgozott volna. Mert azt is csinálta. Odafigyelt, megkövetelték tőle a nap nagy részében, hogy betartson szabályokat, verseket tanultak, a napi rutinhoz tartó feladatokat gyakorolták. Kicsi gyerekeknek ez komoly szellemi és fizikai megterhelés lehet. Annak ellenére, hogy az óvodák és bölcsődék még nem kérik számon az ott tanultakat, érdemjegyeket nem kapnak a gyerekek, mégis elfáradhatnak a nap folyamán végzett tevékenységekben. Ehhez még társulhat a szeparációs szorongás kellemetlensége, amely nem minden apróságot érint, de akit igen, számára még a szülők hiányával is meg kell küzdenie. A kicsik sírással, fizikai fájdalomra való panaszkodással hívhatják fel magukra a figyelmet úgy, hogy valós alapja nincs a fájdalomnak. Mégis érdemes ezeket a panaszokat úgy kezelni, hogy valami zajlik a gyermekben. Ha nem az egészségi állapotában történt változás, akkor lehet, hogy kimerült, fáradt, több figyelem, odafigyelés, szeretet biztosítása szükséges számára.

A felnőttek mégis hajlamosak abba a hibába esni, hogy a gyerekek életét csupa játéknak és szórakozásnak ítélik meg. Az a szülő, aki nyomon követi gyermeke iskolai tanulmányait, azzal is tisztában van, hogy milyen elvárásokkal állnak szemben gyermekeink nap, mint nap. Legyünk velük megértőbbek, segítsük őket tanulmányaikban. Erősítsük meg őket szeretetünkkel, támogatásunkkal. Adjunk számukra elég játék- és pihenőidőt.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!