Ha megsérül a bőrünk, az sebesedhet, és a gyógyulást jelző állapot az, ha a seb és környéke viszketni kezd. A seb keletkezése után a testünk azonnal védekezésbe kezd. A vérzés elállítása, a seb tisztítása az, amelyet magunk is megtehetünk, de a szervezetünk is azon dolgozik, hogy a nyílt felületet elzárja a kórokozók elől. Vérlemezkéket szállít a véráram a sérült helyre, majd a levegővel érintkezve azok szétesnek, és alvadt vérré válnak. Ez gátolja meg azt is, hogy a vérzés tovább tartson, így a kórokozók elől is elzárja az utat. Ezt nevezzük varasodásnak.

A szervezet keményen dolgozik a sérülés további gyógyításán azzal, hogy új szövetet növeszt a lehorzsolt, megvágott felületen, hisztamin segítségével tágulnak a hajszálerek, hogy az új szövet vérkeringése megfelelő legyen, így a gyógyulás is felgyorsul. Ugyanez a hisztamin azonban olyan receptorokat is aktivál, amely a viszketést okozza, és az ember azonnal a megoldásra, a vakarásra törekszik.

A köröm alatt és az ujjakon a kórokozók megtapadhatnak, ezért ha meg is vakarjuk, azt csak óvatosan, tiszta kézzel tegyük meg. Mert van az a viszketés, amely felett nem tudunk uralkodni. Ha mégsem sikerül, akkor a var felszakadhat, sérülhet és az egész sebgyógyulási folyamat újrakezdődik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!