A rendszeres mozgás azt jelenti, hogy az illető hetente kettő-öt alkalommal végez egy-egy órás testedzést, vagy legalább naponta félóra hosszat kevésbé intenzíven mozog, például gyalogol.Ez kortól függetlenül mindenki egészségére, testi és szellemi erőnlétére, teljesítőképességére jótékony hatással van.Vannak jellemző paraméterek, amelyek alapján megállapítható, hogy valakinek milyen a biológiai kora, vagyis egyes szervei, köztük a szíve és az érrendszere milyen életkornak megfelelő állapotban van. Ezzel a vizsgálattal bebizonyosodott, hogya szabadidejükben rendszeres edzést végzők legalább öt évvel fiatalosabb egészséggel dicsekedhetnek kortársaiknál.Kevésbé fenyegetik őket a vezető haláloknak számító szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás és a cukorbetegség is, kisebb a daganatos megbetegedések kockázata.

A mozgás segít megőrizni a csonttömeget, az izomerőt, a mozgékonyságot, ezzel a jobb életminőséget a magasabb életkorban is.

Ezek az előnyök azonban csak addig tartanak, amíg maga az aktivitás is,tehát a sportolás befejeztével egyre kevésbé érvényesülnek.

A mozgás számos előnye közül az egyik legfontosabb és legegyértelműbb a keringési rendszerre tett jó hatás. A testedzés azonnali hatása, hogy megélénkül a keringés, az arc kipirul, a pulzus szaporább lesz, emelkedik a vérnyomás és a verejtékezés is beindul. A hosszabb távon rendszeres fizikai aktivitás hatásáranő az izmok, köztük a szívizmok oxigénellátottsága, a szív alkalmazkodik a fokozott terheléshez, tágulnak az erek, javul a szív teljesítménye már alacsonyabb pulzus és vérnyomás mellett is.

A szervezet egészének a teljesítőképessége, terhelhetősége megnő.

Az érrendszerre is kimutatható a jó hatás: az érfalak rugalmassága nő, csökken a koleszterinszint, így az érelmeszesedés veszélye is.

A sok élettani előny érvényes azokra is, akik a sport valamilyen formáját hivatásszerűen űzik. Az élsportolók esetében azonban azzal is tisztában kell lenni, hogy a modern versenysport korábban elképzelhetetlen követelményeket támaszt, a versenyzők ma már szinte az emberi teljesítőképesség határait feszegetik. Fiatalabb korban kezdődik számukra az intenzív edzés, és mivel a sport élethivatássá, egzisztenciájuk alapjává is vált, így kénytelenek a korábbi generációknál tovább, harmincévesnél idősebb korban is maximális igénybevételnek tenni ki magukat.

Néhány tragikus eset, köztük több zseniális magyar sportoló döbbenetesen váratlan halála irányította a figyelmet arra, hogyaz élsportolókat mennyire fenyegeti a hirtelen szívhalál réme.

Egy magyar kutatás során kétszáz élvonalbeli sportolót vetettek alá sokirányú, alapos vizsgálatnak, a genetikai örökségüktől kezdve a szívük és érrendszerük jelenlegi állapotának sokoldalú feltérképezéséig, különös figyelemmel arra, hogy a hirtelen szívhalálért felelős elváltozások, például a szívizom kóros megvastagodása, a hipertrófiás kardiomiopátia kimutatható-e náluk. (A szívizom kisebb mértékű megvastagodása gyakori és kórosnak nem tekintett jelenség a sportolók esetében.)

A kétszáz sportoló közül hatot további kardiológiai vizsgálatokra küldték, de olyat nem találtak, akit el kellett volna tiltani a sporttól. A kardiológusok összegezve a vizsgálat eredményét javasolták, hogyharmincéves kor fölött minden élsportoló vegyen részt rendszeres kardiológiai vizsgálaton,ha pedig genetikai vagy egyéb okok miatt fennáll a hajlam lehetősége, akkor a fiatalabbaknál is ajánlatos a rendszeres kontroll. Célszerű lehet már a versenysport megkezdése előtt egy szakorvos véleményét kikérni a várható előnyökről, egészségi hatásokról.