A boldogságot megélhetjük a jelenben. Olyan jó a környezetünk, a társaságunk, az érzelmeink, annyira kerek minden, hogy úgy érezzük, ebben az állapotban szeretnénk megállítani az időt, és kívánjuk, hogy ez maradjon mindig így. A boldogságot megélhetjük azonban úgy is, hogy visszagondolunk életünk egy-egy emlékére, és az jó érzéssel tölt el.

Az emlékek idővel megszépülnek, szokták mondani. És valóban tapasztalhattuk már, hogy gyermekkorunkra, vagy életünk egy korábbi szakaszára visszagondolva milyen jó érzés töltött el, ha az emlékek között kutattunk. Vajon abban az időben, amikor az még jelen volt, akkor is ilyen jó érzés volt megélni? Nos, nem biztos. Az idő távlatában valóban szebbnek tűnhetnek bizonyos emlékek vagy azért, mert tényleg azok  voltak, vagy egy olyan korszakot idéznek fel bennünk, amikor minden gondtalanabb volt, így az ahhoz tartozó emlékek is sokkal könnyedebbek.

Az emlékeket nem mindig ugyanúgy kapjuk vissza magunktól, mint ahogy azt a múltban megéltük. Egy példát említve elképzelhető, hogy gyermekkorunkban nem voltunk gazdagok, és minden olyanra több időnek kellett eltelnie, ami az osztálytársaink számára már az otthonuk alapfelszerelése volt. Felnőttként visszaemlékezve ezekre az időkre nem azt érzékeljük, hogy ez milyen kín volt, hanem azt, hogy milyen jó volt gyereknek lenni. Mennyire gondtalan, szabad életmód volt az, a mostanihoz képest. Nemcsak a gyermekkorunkat értékelhetjük így át emlékeinkben, hanem bármit. Egy amúgy nem kiemelkedően jól sikerült nyaralást évek, évtizedek múltán felidézve sokkal nagyobb örömet jelenthet, mint ahogy azt a jelenben megéltük. Talán akkor még máshogy éltünk, fiatalabbak voltunk. Lehet, hogy akkor még velünk volt egy olyan családtag, aki azóta már távozott az élők sorából. Az emlékek összképét az befolyásolja, hogy milyen jelentős pillanatok uralták a történést, valamint nagy hatással van ránk az esemény vége. Ha már a nyaralásnál tartunk, indulhat egy utazás számtalan apró, de annál kellemetlenebb meglepetéssel (autó meghibásodása, a repülőgép kései indulása, fontos tárgy otthonhagyása stb.), de a rázós kezdet után mégiscsak jó véget ér a nyaralás, mert gyönyörű látvány, jó hangulat alakult ki. Hiába indult döcögősen az egész út, talán ezek a kalandok is megerősítették az élmény jó emlékké történő bevésését.

Az adott pillanatban megélt boldogság és a visszaemlékezésből fakadó boldogság tehát különbözik egymástól. Érdekes, hogy ha az embernek választaniuk kellene a kétféle boldogság közül, és azt a hosszabb távra mérten kellene dönteniük, akkor a legtöbben a pillanatnyi boldogságra szavaznának, mert a jelen boldog megélésére törekszünk, ezt hangoztatják. Mégis szükségünk van a múltból előkapart boldogságra is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!