A válasz természetesen az, hogy nem. Számos tényezőre nincs ráhatásunk, be kell állnunk a sorba, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, azonban van mozgásterünk akkor, ha teremtünk, ha meglátjuk a lehetőségeket.

A panaszkodás és mások vádolása is lehet egy megoldás, de azzal kevésbé kerülünk nyerőbb helyzetbe, és a negatív hozzáállás is csak energiát szív el tőlünk. Márpedig pontosan az a célunk, hogy a munkán és a fáradtságon túllátva megtaláljuk az életben és a mindennapjainkban is a szépséget.

Felnőtt létünk már felelősségteljes viselkedést, gondolkodást követel meg tőlünk, de nehéz belelátni a jövőbe, így döntéseink nem mindig visznek jó felé. Éppen a rossz döntéseink vihetnek vakvágányra is, amelyből azonban nagyon sok mindent megtanulhatunk.  

A problémák azonban van, hogy egyáltalán nem tőlünk függetlenek, hanem egyenesen mi kreáljuk saját magunknak. Csak az hibázik, aki dolgozik, így ha nem a legjobban döntöttük, legalább saját magunkat okolhatjuk érte. Néhány koppanás után óvatosabbá és megfontoltabbá válik az ember. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a minőség szem előtt tartása sokkal fontosabb lehet a mennyiségnél. Nagyon fontos, hogy minden napunkban találjunk értékeset, szépet, amely lendületet ad a következő napokhoz, de annak sincs értelme, ha túl sokat tervezünk be egy napba csak azért, mert a legtöbbet és a legjobbat hozzuk ki. Ha mégis így teszünk sem gond, sőt, csupán arra ügyeljünk, hogy a napunkba a saját magunkra való odafigyelést és törődést is iktassuk be. Ha ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy nemet kell mondanunk valakinek, hát legyen.

Sokan vagyunk úgy, hogy szeretünk segíteni másoknak, de ebben a nagy segítségben elveszhetünk önmagunk számára, ezért tudatosítani kell, hogy nagyon fontos a saját életünk, ezért állítsuk a figyelmünk fókuszába saját magunkat.

Az önmagunkra figyelés még  munkahelyen is kijár, ezért nagyjából 45 percenként, egy óránként érdemes mással foglalkozni. Fogyasszunk el egy pohár vizet, fogyasszuk el az ebédet, de ha nincs még az étkezésnek ideje, akkor is fel lehet állni és kis tornát végezni.

A szünet idejébe igyekszünk mindent belepréselni, így az egészségügyi szükségleteken túl magunkhoz veszünk ételt és italt, mindezt általában az okostelefonunk társaságában. Komoly feladataink végzése közben érdemes a mobiltelefon értesítéseit lehalkítani, esetleg csak a telefonhívásokra kell reagálni, de azok közül is szelektálva. Ezt otthon is ugyanúgy be lehet tartani. Az együttlét jelentse azt, hogy ténylegesen együtt vagyunk szeretteinkkel, nem a mobilt simogatjuk.

Észre kell vennünk, hogy az életünk vezetésére igenis van ráhatásunk. Találjuk meg a középutat abban, hogy bizonyos esetekben elintézünk minden dolgunkat, de amit nem tudunk megoldani, abban hozzáértő segítségét kérjük.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!