Nem vágyunk vissza az őskorba, de volt idő, amikor az ember lehet, hogy több energiát égetett el, amíg beszerezte az élelmet, mint amennyit bevitt a szervezetébe. Ez napjainkban egészen megváltozott. Elkényelmesedtünk, többet eszünk, mint amennyi kalóriát elégetünk, amire a testünk is reagál kilók formájában. Ha a tükör sem azt mutatja, amit szeretnénk, valamint a lelkiismeretünk is megszólal, akkor kezdünk tenni valamit a hízás ellen.

Sokan küzdenek a kilókkal, harcolnak azért, hogy visszanyerjék régi formájukat. A harc, a küzdelem pedig korántsem pozitív megítélésű szavak. Tényleg ez lenne az életünk? Békeidőben harcolunk?

A legtöbbünk szeretne jól kinézni. Nemcsak a külvilág számára szeretne megfelelni, hanem magának is. Akkor van igazán egyensúlyban a lelkünk, az életünk, ha elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Csakhogy ez nem olyan egyszerű abban a világban, ahol mindenfelől érnek az ingerek azt illetően, hogy kellene kinéznie a szépnek, a divatosnak. Az pedig nem túlsúlyos.

Ennek elérése érdekében megszabjuk étrendünket, gondolatban is elhatározzuk, hogy életmódot váltunk. Mozgásformát választunk, változtatunk az étrendünkön, de ezt küzdelemként vesszük, annak is fogjuk fel. Harcolunk a súlyunkkal, a testünkkel, küzdünk egy célért. Csupa szenvedés, amelyet sok esetben egyáltalán nem élvezünk, korlátozzuk agyunkat, testünket.

Az étkezés márpedig nem bűnös cselekedet. Szó szerint szükséges. A mértéktelen zabálás se egészségünk, se esztétikai megjelenésünk szempontjából nem megfelelő. Ha azonban már gondolati szinten tiltunk, harcolunk, akkor az élvezettel teli ételfogyasztásra bűnként tekinthetünk. Nem erről van szó, így nem lesz hatékony a fogyás. Tekintsünk úgy az evésre, mint szükséges jó cselekedetre, amellyel a testünket tápláljuk, segítjük. A harc, a küzdés szavak helyett pedig agyunkat segítsük ahhoz, hogy a mozgást, az életmódváltást ne negatív cselekedetként éljük meg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!