Adj neki lehetőséget arra, hogy kifejezze az érzelmeit otthon, például játék, vagy beszélgetés közben. Sokféle érzelmet élhet meg egy tartósan beteg gyermek: félhet, szoronghat, de agresszívvá is válhat. A mesében, a közös játékban lehet ő az orvos, az ápoló, és „kiélheti” az agresszor „vágyait” a beteg gyermeken. De játszhatja a saját szerepét is, lehet ő a mesebeli beteg gyermek, aki ellenáll az orvosi beavatkozásoknak. A szülő is kerülhet a beteg gyermek szerepkörébe, ez főként akkor jó, ha a gyermek nagyon fél, és nehezen működik együtt. A játék során mutasd meg neki, hogy mire számíthat, s hogyan kell viselkedni egy orvosi helyzetben. Nagy biztonságot jelent a számára, hogy előre tudja, mi fog történni, és begyakorolhat egyes dolgokat.

Nyújts neki érzelmi támaszt, légy vele őszinte, s szintjének megfelelően tájékoztasd, közben biztasd. Ne mondd neki azt, hogy nem fog fájni, ha fog, de ne is ijeszd meg azzal, hogy nagyon fog fájni. Hangsúlyozd ki erejét, bátorságát, vigasztald meg, ha sír. Mondd el a vizsgálatok előtt, hogy mi fog történni. Fontos, hogy érezze, nem kell egyedül átmennie ezeken a nehézségeken.

Vigyázz arra is, hogy ne féltsd túl, neki is meg kell tapasztalnia a gyermekkor egyes lépéseit, s az önállóság fejlődését. Motiváld barátságok kötésére, és simítsd el a testvéreivel, a köztük lévő különbségekből adódó feszültségeket!