A gyerekeknek igyekszünk átadni az egészséges táplálkozás alapelvet, például hogy fogyasszunk minél kevesebb cukrot, finomlisztet, és együnk sok olyan ételt, amiben sok a vitamin, tápanyag, de nincs könnyű dolgunk. Meglepődve tapasztaljuk, hogy csemetéink szinte egyedül maradnak az osztálytársaik között ezzel a szemlélettel, a többiek pedig rajongva veszik magukhoz a gumicukrot és a cukros üdítőket. A teljes tiltásban nem hiszünk, inkább szemléletformálással próbálkozunk, például megnéztük a dokumentumfilmet a virsli, a parizer, a gumicukor és a chips készítéséről. Igyekeztünk a realitás talaján maradni, hiszen ezen ismeretterjesztő filmek többsége nem volt szimpatikus, de az is kiderült belőlük, hogy a sós chips még az ártalmatlanabb termékek között van (csak a többihez használnak ízfokozókat, és E-betűktől hemzsegő adalékanyagokat), tisztázva azt is, hogy egy zacskó burgonyanasi elfogyasztása a napi ajánlott kalóriabevitelük kb. egyharmadát teszi ki.
Látjuk, hogy részben eredményes az erőfeszítésünk, mert noha ők is ugyanazon dolgokat szeretik, mint minden más kisgyerek, azért legalább érdeklődőek, és bekerült a tudatukba ez a kérdés. Nyilván felnőtt korban derül ki igazán, hogy mit tudnak majd beépíteni az életükbe mindebből. Azonban nap mint nap találkozunk azzal, hogy amikor a gyermek igyekszik például egészséges finomságot választani a bolt polcairól, akkor is félrevezetett állapotban van.
Lelkendezve jön oda hozzám, hogy bizony, ez a gabonapehely fantasztikusan egészséges, hiszen rá van írva, hogy mennyi féle vitamint tartalmaz, valamint hogy teljes kiőrlésű gabonát tartalmaz. Egészségnevelőként elég jól ismerem a termékeket, de azért átnézem még egyszer: a nevezett termék 100 grammja 76.1 g szénhidrátot tartalmaz, no és persze rengeteg adalékanyagot, cukrot, teljes őrlésű gabonát azonban csak nyomokban. Tudja ő, hogy a rizsliszt egészségesnek számít, néha veszünk a bioboltban, ezért ismét lelkendezik egy alkalommal: ez a reggelizőpehely rizslisztet tartalmaz, rá van írva! Kértem, hogy olvassa el, hány százalékban? 1% volt a nem épp vidító válasz.
Tényleg igyekeznek, mert sokszor választanak maguktól müzliszeletet a kínálatból, vagy valamilyen bio feliratú terméket, de sokszor így is elkeserítő az eredmény, ha elkezdjük együtt megvizsgálni, elolvasni, hogy az adott termék milyen (és akkor még nem laboratóriumban elemeztük)...
Természetesen igyekszünk jó példával előállni, sok mindent házilag elkészíteni, termelőktől vásárolni, de a "valóságtól" sem akarjuk teljesen elszakítani a csemetéinket, akikre már így is furcsán néznek, ha elmondja, miért vizet, vagy gyógynövényteát iszik, és miért házi kenyérből készül a tízóraija. Sajnos az iskolai egészségnevelés talán 1-2 óra elméleti tananyagban merült ki. Az iskolai büfé egy ideig nem működött, és nem engedték kinyitni addig, amíg nem született ígéret arról, hogy egészséges dolgok kaphatóak majd benne. Így is történt - az első időkben, csakhogy a büfé szinte veszteségesnek mutatkozott. Amikor elkezdtek mégis átlagos termékeket árulni, akkor beindult az üzlet, a gyerekek pedig elárasztották szünetekben a büfét. Láthatjuk, hogy ilyen körülmények között nem egyszerű a helyzetünk, de azért nem adjuk fel - ha egyre több szülő igyekszik hozzánk hasonlóan, talán előbb-utóbb elindulhat valamiféle változás.
