Nyilván a kevésbé rendszerető emberek kevésbé hajlamosak arra, hogy rendet tegyenek maguk körül. A hatás viszont oda- vissza érvényes, a külső környezet hatással van ránk. Egy káosz közepén valószínűleg nehezebben rendezzük gondolatainkat, és a kikapcsolódást sem feltétlenül segíti, ha kupi van körülöttünk. Vagyis ha életünkben rendre vágyunk, ha lelkünk túl zavaros, érdemes először rendet tenni magunk körül, a külső környezet elősegítheti a pozitív változást is.

De vajon a rendetlenség minden esetben elítélendő? És vajon a „rend a lelke mindennek” szabály minden esetben érvényes? Érdekes összefüggést állapítottak meg ezzel kapcsolatban a kutatók. Először is a rendezett környezet hajlamosít minket a szabálykövető viselkedésre. A rendetlen környezetben az emberek kevésbé viselkednek az elvártnak megfelelően, ugyanakkor a kísérletek szerint kreatívabbak. Vagyis a "zseni átlát a káoszon"?

Nos, nyilván arról van szó, hogy ha a környezetünkben rend uralkodik, ehhez igazítjuk viselkedésünket is, és megpróbálunk „rendesen” viselkedni. Azonban az elvárások köztudottan csökkenti a kreativitást, gátolják az ötletellést. Így lehet az, hogy a rendetlen környezetből jövők ugyan kevésbé viselkednek az elvártak szerint, de kreatívabb ötletekkel állnak elő egy megoldandó feladat esetén.