Maradjunk barátok?

Mindenképpen pozitív, ha két ember békességgel tudja lezárni a párkapcsolatát, és a korábbi egyet nem értések, nézetkülönbségek ellenére is tisztelettel és szeretettel viszonyulnak egymáshoz. A jövőbeni boldogságunk érdekében is fontos szempont, ha múltbeli kapcsolataink normálisan kerülnek rendezésre. Felmerül a kérdés ilyenkor: maradjunk, maradhatunk barátok?

Általában nem túl egészséges az exekkel szorosabb barátságot ápolni, ami nem azt jelenti, hogy ne maradhatnánk jóban. Mégis van, akinek működik. Fontos szempont viszont, hogy ne rögtön a szakítás után akarjunk barátságra váltani, hanem hagyjunk időt magunknak és a másiknak a lezárásra! Ha ez teljességgel megtörténik, akkor már inkább lehet szó arról, hogy baráti viszonyt ápoljunk korábbi szerelmünkkel.

Nagyon sokan azért szeretnének barátok maradni a szakítás után is, mert nehezen viselik el a gondolatot, hogy az az ember, aki korábban a szívük közepe volt, most törlődik az életükből. Általában nem csak egyetlen ember elveszítéséről van szó: egyúttal búcsút kell mondanunk az ex családjának, barátainak, közös szokásainknak, lakhelyünknek, vagy tárgyaknak is. Ilyenkor úgy érezhetjük, a barátság révén legalább egy darabka megmarad nekünk a korábbi életünkből - főleg, ha az exünket jó embernek tartjuk (elvégre jobb esetben ezért voltunk vele, még ha nem is működött a kapcsolat).

Egy döntéssel kezdődik

Amikor a szakításról döntünk, akkor nem csak arról hozunk ítéletet, hogy már nem élünk együtt, vagy kapcsolatban a másikkal, hanem egy komolyabb darabot szakítunk ki az életünkből. Ez sokáig visszatartó erő lehet a párkapcsolat lezárása előtt, de utána is okoz nehézségeket.

Igen, külön kell határoznunk arról, hogy valóban szeretnénk elengedni a másikat, és lezárni az életünk korábbi szakaszát, mert így kezdődhet el valami új. Ha ezt nem tesszük meg, akkor sokszor olyan, mintha kivágnánk a fát, de sokszor megbotlanánk az otthagyott rönkökben. Legtöbbször félelemből ragaszkodunk sok korábbi dologhoz még azután is, hogy már kimondtuk egymásnak: vége van. De vajon magunknak is bevallottuk? A tudatalattink is tud róla?

Nehéz, de fontos lépések

A kapcsolat lezárása komoly, és időt igénylő lelki munka. Méghozzá nem vidám, és nem könnyű dolog, mégis érdemes rajta dolgozni, ha a jövőben szeretnénk boldogok lenni. Hasonlít a tavaszi nagytakarításhoz: fárasztó, de utána megkönnyebbülést hoz. Ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, akkor fennáll annak a kockázata, hogy a szakítás sokkal tovább fáj, és elnyújtjuk a szenvedésünket.

Azt mondják, teljesen elszakadni attól, akit valóban szerettünk, körülbelül feleannyi ideig tart, mint ameddig maga a kapcsolat tartott. Sőt, a szeretet - ha tényleg igazi volt - ilyenkor sem szűnik meg, csupán átalakul.

Miért tart ennyi ideig?

A szakítás után gyakorlatilag le kell bontanunk a minket korábban összekötő szálakat. Ezek egy része gyakorlati dolog, például közös otthon, közös kapcsolódási pontok, míg a másik részük energetikai - ezek kötöttek össze minket. Irodalmi nyelven szólva, egymáshoz kapcsolódott a szívünk. Ez pedig nem annyiból áll, hogy kimondjuk a végszót, és ezzel egy nagy olló elvág mindent, ami összetartott minket. Idő és konkrét lépések szükségesek a lezáráshoz.

Mit tehetünk?

Ha meghoztuk azt a komoly döntést, hogy megpróbálunk tudatosan elszakadni a másiktól, a kapcsolattól (fontos: ez NEM a szakítással egyenlő!), akkor tegyünk is lépéseket az elengedés érdekében. Íme néhány ötlet, hogy miként dolgozhatunk a lezáráson:

* Egy ideig ne nagyon keressük egymást, csak akkor, ha tényleg fontos. Ne hívogassuk egymást egy-egy könyv ürügyével, hanem csak akkor lépjünk kapcsolatba, amikor tényleg indokolt. Mindeközben tudatosíthatjuk magunkban: nem kell örökké tartania annak az állapotnak, hogy tudatosan távol tartjuk magunkat az extől, de addig célszerű, amíg nem enyhülnek jelentősen az érzelmeink.

* A szakítás után rengeteg dolog marad, ami a másikra emlékeztet minket. Célszerű ezeket elpakolni egy dobozba. Ajándéktárgyak, üzenetek, levelezések... Rituális fontossága lehet annak, hogy már nem ezekkel a tárgyakkal vesszük körbe magunkat.

* Ugyanez igaz a közösségi életünkre is: nem kell örökre törölni a közös képeket, de írjuk ki azokat egy CD-re, és tegyük a fent említett dobozba. Szedjük le a közös fotókat, és állítsuk át a kapcsolati státuszunkat. Ennek elsősorban nem a külvilág felé van jelentősége, hanem magunkban segít tudatosítani a dolgok állását. Hiszen elsősorban erről szól a közösségi életünk: megmutatunk önmagunkból valamit a világnak, s ez a valami belőlünk, belülről fakad.

* A szertartásoknak nem csak akkor van jelentősége, ha össze szeretnénk kötni az életünket, hanem akkor is, amikor szét akarjuk választani. Alkossunk meg valamilyen elengedő szertartást! Írjuk le a neveinket egy papírra, szakítsuk szét, majd égessük el, vagy engedjünk fel a levegőbe egy léggömböt, ami a kapcsolatunkat szimbolizálja.

* Írjuk össze, milyen téren kell újjáépítenünk az életünket a korábbi kapcsolatunk, társunk nélkül, majd dolgozzunk ki ezekre megoldási javaslatokat! Szükség van új otthonra? Írjuk le, hogy albérletet nézünk, vagy ingatlant vásárolunk, és milyen elképzeléseink vannak. Új bútorok kellenek, mert a régi az exnél maradt? Nézegessünk bútorkatalógusokat, vagy netes képeket, és mentsük le a kedvenceinket. Innentől nincs, aki villanyt szerel, vagy ebédet főz? Szerezzük be szakemberek telefonszámát, vagy éttermek szórólapjait.

* Írjuk át a telefonunkban az ex nevét, ha eddig Cuncimókus néven szerepelt, akkor mostantól nevezzük nevén, mint Jakab, vagy Julcsi. A gyorshívóba is tegyük bele olyan családtagok, barátok telefonszámát az exbarát, exbarátnő helyett, akiket bármikor hívhatunk. Igen, a kedvencek közül is töröljük őt.

* Körbevehetjük magunkat a lakásunkban, szobánkban az elengedést segítő üzenetekkel, amelyek folyamatosan emlékeztetnek minket a célunkra. Festhetünk is idézetes képeket, vagy csipeszekkel függeszthetünk fel cetliket, esetleg faliújságot készíthetünk. Olyasmiket írhatunk ide, mint például:
"Az élet megy tovább."
"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."
" Ami megy, engedd! Ami jön, fogadd!"
"Minden nap egy új kezdet"
"Kár lenne egyetlen napot is a múltra pazarolni, ha a jelenben is élhetek!"
Természetesen az a legjobb, ha neked tetsző, hozzád illeszkedő és céljaidat tükröző mondatokat keresel.

* Ha nagyon nehezen birkózól meg a szakítással, vagy csak a tudatos lelki munka híve vagy, akkor nem szégyen szakember segítségét kérned. A témához kapcsolódó könyvek, előadások, kurzusok is hasznosnak bizonyulnak.