Jump to content

Nem bűn és nem is őrültség

2018. 11. 06. 19:00

A tartós egyedüllétben élők megszokták már, hogy nincs kihez beszélniük. Bár, egy házi kedvenc is alkalmas lehet arra, hogy megosszuk velük gondolatainkat, jobb híján pedig ott van a magunkban beszélés.

A tartós egyedüllét során óhatatlan, hogy ne mondjuk ki a gondolatinkat. Ha nincs is, aki meghallgassa és reagáljon arra, attól még jó kimondani magunkból dolgokat. Az, hogy magunkban beszélünk, még nem ad okot arra a feltételezésre, hogy a fejünkben nagy a baj. Még azok is motyoghatnak magukban, akiket szerető társ, család vesz körül. Pedig gyerekként azt hallottuk, hogy aki magában beszél, az őrült. Ezek szerint őrült a családunk nagyja? Hiszen hallhattuk, ahogy a nagyszüleink morgolódtak magunkban, vagy ahogy a szüleink veszekedtek a televízióval, miközben a híradót nézték. Hányszor vettük magukon is észre, hogy egy-egy gondolat hangosan került ki belőlünk. Te jó ég! Megőrültünk?

A magukban való beszéd akkor jelentkezik, amikor valami nagyon foglalkoztat minket. Ha magunkban motyogunk, akkor a figyelmünk is sokkal inkább arra terelődik, amiről épp beszélünk. Ha hallgatnánk, talán még az érdeklődésünket is elveszítenénk.

Sőt, ha magunkban beszélünk valamiről, akkor talán úgy tűnhet, mintha elérhetőbbé válna. Ha hangosan kimondjuk, hogy mi foglalkoztat, akkor talán az ahhoz vezető utat vagy a megoldást is hamarabb megtaláljuk. Amikor magunkban beszélünk valamiről, az nemcsak a figyelmünket és az érdeklődésünket tartja ébren, de még a rizikósabb helyzetre is felkészülhetünk ezáltal.

Nemcsak akkor beszélünk magunkban, ha valami érdekel, hanem akkor is, ha dühösek vagyunk. Bárki vagy bármi mérgel fel, a magunkban beszéléssel képesek lehetünk a feszültséget oldani. Ilyenkor többen hangoskodnak, dühöngnek, akár csúnyán beszélnek.

Egyszóval nyugalom! Mindenki beszél magában. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mit és hogyan mondunk magunkban. Olykor hatékony stresszoldás lehet, ha magunkban dühöngünk, de a saját magunk motiválásához mégiscsak olyan hangnemet kell megütnünk saját magunkkal szemben is, amely a fejlődésre, a továbblépésre terel. Ha nem így teszünk, akkor képesek lehetünk elveszíteni motivációnkat mindezt a magunkban beszélés miatt.

Annyifelé kell naponta megfelelnünk, ezért legalább magunkkal szemben legyünk kedvesek és elnézőek.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: egeszsegkalauz.co.hu | képek: pixabay.com)