A szenvedést olykor egy másik embertársunk okozhatja, ráadásul szánt szándékkal. Ám ha azért ugyanúgy megbüntetik őt, akkor nem érzünk felé együttérzést, hiszen valaki másnak már fájdalmat okozott. Ez a megtorlás azért a bűnért, amelyet elkövetett más ellen. Jogosnak véljük a büntetést, egyáltalán nincs semmilyen kérdőjel bennünk azt illetően, hogy a bűnösnek tettéért felelnie, sőt szenvednie is kell. A középkorban nyilvánosan hajtották végre a büntetéseket, amelyeken akár a gyerekek is részt vehettek és végignézhették a bűnös vagy bűnösnek vélt személy haláltusáját.

Az embereknek motivációi is vannak arra, hogy végignézzék azt, hogyan büntetnek meg valakit az elkövetett vétségeiért. Ennek vizsgálatára négy és hat éves kor közötti gyerekeket vontak be. Lényegében egy bábszínházi előadást kellett megnézniük, amelyben olyan karakter is feltűnt, aki kedves, barátságos, míg a másik kevésbé barátságos volt. A harmadik báb volt az, aki pálcával ütögette mindkét másik szereplőt, még a jóravalót is.

Az óvodás és kisiskolás korú gyerekekből álló nézőközönség dönthette el, hogy hajlandóak-e végignézni a kedves figura ütlegelését, mint ahogy dönthettek arról is, hogy megnézik-e a kevésbé kedves báb büntetését. Amennyiben nem akartak annak szemtanúi lenni, akkor az azért kapott érmét beválthatták matricára, de ha a büntetést meg szerették volna nézni, azért az érmékkel kellett fizetni.

A gyerekek többsége nem akarta a barátságos figura ütlegelését nézni, hiszen az kedves, jóravaló karakter volt, így nem érdemelte meg azt, ahogy vele bántak. Az, a báb, amelyik durván viselkedett, cseppet sem volt kedves, a hatéves gyerekek meg akarták nézni a az ütlegelést. Ők inkább lemondtak a matricákról, csakhogy láthassák, hogyan szenved az, aki maga is szenvedést okozott egy ártatlannak. Sőt mintha még elégedettséget mutattak volna akkor, amikor a gonoszabb figurát végre megbüntették. A hatéves kor alatti gyerekek esetében nem volt megfigyelhető, hogy örömet okozott volna az, hogy bárkit is bántanak az ők szemük láttára.

Ez a fajta viselkedés azonban nemcsak az emberek esetében figyelhető meg, hanem a csimpánzok között is. Egy lipcsei állatkert főemlőseinek körében a gondozók egyike kedves, adakozó volt, amíg a másik elvette a csimpánzok finomságait és egy harmadik úgy tett, mintha bottal ütlegelné a másik két gondozót. A csimpánzok hasonlóan reagáltak a gonosz gondozó esetében, vagyis a legtöbben kíváncsian várták, hogyan és mikor kapja meg méltó büntetését az, aki elvette az élelmüket.

Ahogyan a csimpánzok, úgy már a hatéves gyerekek is ki vannak éhezve a bosszúra, ha antiszociális viselkedést tapasztalnak környezetükben.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!