Vannak, akik képesek uralkodni azon, hogy érzelmeik kiüljenek arcukra, mások az álcázás ellenére - vagy inkább azzal - elárulják magukat. A mimikánk ugyanis árulkodik arról, hogy milyen érzelmek dúlnak bennünk. Az érzelmek leplezése is árulkodó lehet. A leghitelesebbek akkor vagyunk mások számára, ha a mondandónk érzelmi töltete jelenik meg mimikánkban is. Ha azonban a külvilág úgy ítéli meg, hogy ez a kettő ellentmond egymásnak, az a saját hitelességünket rontja meg.

A mosoly egy olyan görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent Phyllis Diller szavaival élve. Sokat adunk a mosolynak, sőt arra különösen ki vagyunk élezve, hiszen kell az életünkbe. Nemcsak látnunk kell a mosolyt, de látatnunk is, azonban annak több fajtája is létezik. A mosolygásban még a szem is részt vehet. A szemek összehúzódnak, ráncok jelennek meg a szemek sarkában, amelyeket nevetőráncoknak is nevezünk. Máskor úgy mosolygunk, hogy a mosoly szinte csak pillanatokig látszik, majd azonnal megpróbálunk afelett uralkodni, ezt nevezik rejtett mosolynak.

A mosoly akkor jó, ha őszinte, ám a mimikával nagyban lehet annak hitelességén módosítani. A mosolyt akkor is az arcunkra tudjuk erőltetni, ha éppen sírni lenne kedvünk. Talán mindenkire szóltak már rá morcos pillanatában, hogy varázsoljon mosolyt az arcára. Abban aztán semmi köszönet nincs, hiszen csak egy pillanatig tartó művigyor jelenik meg ilyenkor az ember arcán, amelynek semmi köze sincs a hitelességhez. Ha azonban a száj mosolyra való görbülése mellett a szemek is mosolyognak, nevetőráncok jelennek meg, azt már kevésbé tudja az ember uralni.

Akaratlagosan csak nagy tudatossággal, sok gyakorlással lehet megtenni, amelyre leginkább a színészeknek van szükségük. Ha tehát a mosoly hitelességét akarjuk megállapítani, akkor a száj és a szem nevetése a legárulkodóbb. A rejtett mosollyal leginkább palástolni szeretnénk valamit, ezért hamar elárulhatja érzelmeinket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!