Jump to content

Nem tudhatunk mindent, azonban igyekszünk azt mutatni

2019. 06. 13. 19:00

Mindenki átélhette már azt, hogy nem vallotta be, hogy valamit nem tud, nem ismer. Megpróbált már úgy kijönni egy helyzetből, hogy az imázs ne sérüljön.

Nem is olyan ritka, hogy hősködni hallunk embereket. Ismeretlenül nem tudjuk eldönteni, hogy szavai igazak-e vagy sem, de mégis kénytelenek vagyunk hinni. Más az, ha ismerjük a hősködő felet, és tudjuk, szavainak fele nem fedi a valóságot. A notórius hazudozók maguk által kialakított hamis világban élnek. Csakhogy saját életedben is tapasztalhattad már azt, hogy nem mondtál igazat azért, hogy ne csorduljon a rólad kialakított kép a másik személyben.

Mindenki számára fontos az, hogy szeressék, hogy szavára adjanak. Senki sem tökéletes, és senki nem tudhat mindent, de agyunkban mégis működésbe léphet egy önvédelmi mechanizmus, amely a nem létező tudásunkat igyekszik leplezni. Vagyis úgy viselkedünk mások felé, hogy elhitessük mindenre kiterjedő ismereteinket. A hazug embert hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát elve alapján azonban olykor kiderül, hogy amit bőszen állítottunk magunkról, az egy felfújt lufi.

Amikor ilyen csorba esik becsületünkön, szavunkon és persze tudásunkon is, akkor megpróbáljuk elsimítani ezt a hibát, és demonstrálni próbáljuk azt, hogy mire vagyunk képesek. Ezzel a saját lelki világunkat szeretnénk leginkább visszaállítani.

Kísérletben szerettek volna arra választ kapni, hogy mennyire fontos számunkra saját énképünk, valamint az azon esett csorba helyreállítása?

A kísérletben résztvevők egyik részének nagyon-nagyon egyszerű tesztsorra kellett válaszolni, míg a másik csapatnak feladták a leckét nagyon nehéz kérdésekkel. A tesztsor után önmagukat kellett kiértékelniük a résztvevőknek. A feladatuk azonban itt nem ért véget. Egy másik feladatnak kellett eleget tenniük. Egy következő teszt során minden egyes helyes válaszért pénzjutalmat kaphattak, ám a tesztet senki sem ellenőrizte. Ez azt jelenti, hogy a kísérleti alanyok lelkére volt bízva, hogy eredményeiken szépítenek-e vagy sem. A kutatók természetesen tudták a helyes megoldások számát, és akik annál többel rukkoltak elő, ők bizony szépíteni akartak megítélésükön. Az is kiderült, hogy a résztvevők legtöbbje igyekezett kicsit előnyösebb oldalát a többiek felé kivetíteni.

Nemcsak arra vágyunk, hogy mások pozitívan tekintsenek ránk, hanem saját önképünket is igyekszünk fényezni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: egeszsegkalauz.co.hu | képek: pixabay.com)