Sokak számára fontosabb, hogy az ünnep jelentsen meghittséget, mint hatalmas vagyon elköltését. A karácsony így is sokba kerülhet (karácsonyfa, ajándékok vásárlása, még ha kisebb értékben is, élelmiszer, fűtés stb.), ha nem lihegjük túl.

Ez az az ünnep azonban, amikor embertársaink sokkal adakozóbb kedvűek. Ilyenkor többféle adakozási és ajándékozási formára hívják fel a figyelmünket. Ebben az időszakban sokkal többen és önszántukból adományoznak pénzt vagy tárgyakat azért, hogy rászoruló családok életét tegyék szebbé a szeretet ünnepén. Erre az év bármelyik napján lehetőségünk van, de a karácsony kimondottan az, amely kiváltja az önzetlenséget az emberekből. Amikor karácsonykor segítünk szegény sorsú embereken, hontalan állatokon, akkor nem várunk viszonzásul semmit, vagyis önzetlenül cselekedtünk, de hogy folyton így tegyünk, az nagyon ritka.

Az emberek többsége ugyanis azért cselekszik valami jót nagyon sok esetben, mert azért vagy jó szót, dicséretet vár, vagy abban bízik, hogy majd valamikor megtérül jótéteménye. Az igazi önzetlenség nagyon ritka, de talán a karácsonyi időszak az, amikor az alturizmus érvényesül. Az alturizmus olyan viselkedésforma, amely által úgy segíthetünk másokon, hogy akár mi kerülhetünk bajba, de akkor is segítünk, mert úgy tartjuk helyesnek.

Az egész országot megmozgató Zente betegsége és gyógyulásának lehetősége is nagyon sokakat önzetlenségre motivált.