A felmérések szerint az evészavarban szenvedők 10 százaléka, azaz minden tizedik páciens férfinemű. Ezzel a felméréssel csak az a baj, hogy csupán az orvosnál megjelent esetek alapján készült, a fiúk pedig sokkal ritkábban jutnak el orvoshoz, mint a lányok. Ha nem csak az orvoshoz forduló eseteket nézzük, akkor a becslések szerint már egészen máshogy néz ki az arány: az anorexiások 25 százaléka és a falásrohamoktól szenvedők 36 százaléka fiú vagy férfi. Ráadásul úgy tűnik, hogy az utóbbi időben az evészavaros fiúk aránya emelkedik.

A fiúk is szenvednek

Egy több ezer főt számláló amerikai követéses vizsgálat szerint a 12-18 éves fiúk majdnem 20 százalékát rendkívül aggasztotta a testsúlya és az alakja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy 25 fős osztályban öt fiú valamilyen szinten érintett. A súlyuk miatt szorongó fiúk körében gyakoribb volt a többi, kamaszkorra jellemző pszichés probléma is, főleg a túlzott alkoholfogyasztás, a droghasználat és a depresszió.

Kevésbé kérnek segítséget

A férfiak betegségviselkedésére egyébként is jellemző, hogy később és nehezebben fordulnak orvoshoz, mint a nők. Anorexiás kamaszfiúk esetében ez még inkább így van, ráadásul a betegséghez kapcsolódó stigma még inkább hátráltatja a szakember felkeresését.

A neten található evészavarral kapcsolatos segítő szakirodalom jelentős része is lányoknak szól, fiúként kihívás olyan weboldalt találni, ahol nem csak megemlítik a fiúkat, hanem kifejezetten nekik szóló információkat találhatnak. A fiúk gyakran jobban szégyellik és cikibbnek találják az evészavart, mint a lányok.

Az evészavarokkal foglalkozó szakemberek pszichiáterek vagy pszichológusok – a fiúk és férfiak pedig eleve nehezebben fordulnak ilyen orvosokhoz. A szakemberek szerint ez a klasszikus nemi szerepek nyomása miatt van: a fiúk nem sírnak, a férfi ne legyen sérülékeny, ne kelljen másokra támaszkodnia. Ez a hiedelemrendszer sokszor ellene hat a gyógyulásnak. Ráadásul az evészavarok felméréséhez használt diagnosztikai tesztek is jobban működnek (pontosabban mérnek) lányok és nők esetében.

Izmok és falásroham

A fiúk körében olyan étkezési zavar-formákkal is találkozhatunk, amik lányoknál ritkábbak. Az utóbbi években nagyobb figyelmet kapott az izomdiszmorfia nevű testképzavar: ennek fő jellegzetessége, hogy a páciens nem vékony akar lenni, hanem izmos; mi több, akkor is vékonynak és nyápicnak látja magát, amikor már elég izmos.

A betegségben szenvedők attól rettegnek, hogy izomtömegük nem nő megfelelő mértékben, vagy épp veszítenek belőle. Emiatt rengeteg időt és energiát fordítanak izomépítő edzésekre (gyakran egészségtelen módon, csak a látványra koncentrálva, az egyéb edzésformákat, mint kardio, vagy mélyizom-erősítés, háttérbe szorítva), és szorongást okoz számukra egy-egy kihagyott edzés.

A másik, fiúkra gyakran jellemző evészavar a túlevéses zavar (binge eating disorder). Ez valamelyest hasonlít a bulimiához, mivel kontrollálhatatlan falásrohamokkal jár, csak épp itt a falást nem követi hánytatás. Így a túlevéses zavarban szenvedő páciensek általában túlsúlyosak. A fő jellegzetessége a falásroham, amelynek során kontrollvesztés élménye mellett az illető a megszokottnál jóval nagyobb mennyiségű ételt eszik meg, amelyet szégyenérzet, bűntudat követ.

A betegség szövődményei lehetnek a cukorbetegség, a magas vérnyomás, magas koleszterinszint, epebajok, szívbetegség, ízületi gyulladás – azaz a túlsúly következményei.

Csak a szövődményeket gyógyítják

Sajnos ma is nagyon gyakran előfordul, hogy a páciensek csak a szövődmények miatt jutnak el orvoshoz, jellemzően belgyógyászhoz, és az csak a szövődményeket kezeli, az alapbetegségként jelen lévő túlevéses zavar nem kap figyelmet – ha pedig a gondos belgyógyász mégis elirányítaná a pácienst pszichiáterhez vagy pszichológushoz, az inkább megsértődik, és nem megy el.

A betegséget övező tévhiteket erősíti az a közvélekedés, hogy az igazi férfi sokat eszik – elbír egy egész sült malaccal is, nem beszélve arról, hogy mázsa alatt nem is férfi az, csak karácsonyfadísz.

Hová forduljunk?

Az étkezési zavarok elsősorban pszichoterápiás módszerekkel gyógyíthatóak. Ezekből sokféle létezik, az evészavarok terén a leghatékonyabbnak a kognitív viselkedésterápiát találták. Enyhébb, kevés testi tünettel járó esetekben az ambuláns, azaz járóbetegként végezhető pszichoterápia javasolt. Súlyosabb esetekben, azaz olyankor, amikor a páciens testi állapota már nagyon leromlott a betegség miatt, kórházi befekvés is szükséges lehet, ilyenkor a pszichiáter/pszichológus és a belgyógyász közösen dolgozik a gyógyuláson.

A fővárosban több olyan szakambulancia is elérhető, ahol a társadalombiztosítás terhére, azaz TAJ-kártyával ingyen kaphatnak ellátást, adott esetben pszichoterápiát az érintett fiatalok (általában 16 éves kor felett – ez alatt a gyermekpszichiátriai ellátórendszerbe tartoznak).